4. Rész - Római vakáció

Üdvözöllek kedves olvasó!
Itt lenne a 4. rész, pár nap késéssel. A részeket, hetente fogom feltenni, de előfordulhatnak csúszások,a miért előre is az elnézéseteket kérem.
Nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat, nagyon sok kedves levelet kaptam a facebook-on, köszönöm!
Remélem tetszeni fog nektek ez a rész, ha igen, kérlek jelezzétek pipálással, hozzászólással, feliratkozással!
Jó olvasást!

XOXO, B.

"Nem értem, miért igyekeznek az emberek mindenáron megosztani a nyilvánossággal a magánéletüket. Elfelejtik, hogy az ismeretlenség hatalmat ad."

- Tudom, hogy ezt nem gondolod komolyan. Nem bántál meg semmit se. Ne játszd meg magad! Nem fogok megbocsájtani.
- Én komolyan mondtam. Sajnálom Faith Anne. Sajnálom.
- Hagyj békén. - kihúztam a kezem a szorításából és visszamentem a konyhába. Fogalmam se volt, hogy Harry bent maradt-e a szobában utána vagy elment. Nem is akartam rá gondolni, csakhogy a nénikém volt olyan aranyos és felhozta Őt témaként.
- Kibékültetek?
- Nem. - vágtam rá egyből.
- Ne csináld Faith! Hiszen egy remek srác. Helyes, izmos és látszik rajta, hogy bármit megtenne érted. Nem kéne egy ilyet elszalasztanod. Mit tett amiért nem tudsz neki megbocsájtani? - Lucyre néztem, majd beleittam a vörös boromba és megtöröltem a szám.
- Elment az étvágyam. - felálltam az asztaltól, majd a hallba mentem, felvettem a kabátomat és felhívtam a liftet.

Már vagy egy órája sétálgathattam az utcán, mikor furcsa zajokat hallottam a közelebbi saroknál. Körül néztem. Senki se volt rajtam kívül, így hát a sarokhoz mentem és megnéztem, hogy mégis mi folyik ott. Túl sötét volt, semmit se láttam.
- Megkértelek valamire, nem így volt?! Miért nem teljesítetted?! - ismerős volt a hangja.
- S. Sajnálom. Én. Nem. Nem volt merszem megtenni. - dadogta egy másik pasas.
- Nem hiszem, hogy sajnálod. - ahogy ezt kimondta, lövéseket hallottam. Nagyon megijedtem, a ház falának támaszkodtam és próbáltam egy hangot se kiadni.

Mire hazaértem Lucy néni már aludt, Dorotha pedig engem várt. Megmondtam neki, hogy minden rendben van, nyugodtan menjen Ő is pihenni.
- Na, elment már? - nézett ki a liftből Harry.
- Fogd be és gyere utánam. - halkan felmentünk a szobámba, majd kulcsra zártam az ajtót. - Csak hogy tudd, ez az első és az utolsó, hogy segítek neked!
- Azt hiszem bejövök neked. - hatalmas vigyor jelent meg a képén.
- Ez egy jó vicc! Kérlek hagyj a hülyeségeiddel, nincs kedvem ezekhez. - előkerestem egy tiszta törölközőt, majd hozzávágtam. - Ott a fürdőszoba. - biccentettem egy másik ajtó felé.
- Faith Anne, ne legyél morcos. - mosolygott rám és közel húzott magához.
- Harry, ne. - elhúzódtam tőle.
- Mégis mi a baj?
- Szerinted? Baszki, a szemem láttára megöltél valakit! Vajon miért nincs jó kedvem? Ettől nem hiszem, hogy öröm táncot kéne járnom. Igazából azt se tudom, hogy mi a francért hoztalak én ide. Teljesen össze vagyok zavarodva, szóval kérlek hagyj magamra, gondolkoznom kell egy kicsit.
- Rendben. Akkor. Én. Lezuhanyzok. - a tekintetét rajtam pihentette, de pár perc múlva fogta magát és bezárkózott a fürdőbe. Utána nyúltam, hogy megállítsam, de akkor már késő volt. Az ajtóhoz mentem és neki dőltem. Hallgatózni próbáltam. Megnyitotta a csapot. Elképzeltem, ahogy szépen lassan lehámozza magáról a ruhadarabokat, beáll a zuhanyzó fülkébe, a forró víz végig folyik testén, feje búbjától a talpáig, majd kiszáll, maga köré teker egy törölközőt és rám néz. Haja össze-vissza áll, arcára csepegnek róla a víz cseppek. A nap hátulról megvilágítja Őt, úgy néz ki mint egy igazi Adonisz.
Mély gondolataimat az ajtó nyitódása zavarta meg és a mereven rám néző Harry.
- Mit csinálsz az ajtónál?
- Én? Ja, semmit. Csak gondoltam megkérdezem, hogy nem vagy-e éhes. Szóval?
- Ne próbálj hazudni. Tudom, hogy titokban rólam álmodoztál. - mosolygott rám, aminek alig tudtam ellenállni. Imádtam mikor így nézett rám. A gödröcskék megjelentek az arcán. úgy nézett ki mint egy kisgyerek, egy ártatlan kisgyerek. Én is elmosolyodtam és csak Őt néztem. Miért kell ilyen tökéletesen kinéznie?
- Mégis miért nézel rám így? - hunyorítva nézett rám, de nem bírt komoly fejet vágni.
- Hogyan? Hogy nézek rád?
- Úgy, mint. Mint aki szerelmes. - kacagott fel enyhén. Észbe kaptam és elnéztem a másik irányba.
- Baromságokat beszélsz megint. Nem vagyok szerelmes. És sosem leszek az. Nem kell nekem pasi a boldogsághoz.
- A szemed mást mondd. Mondd, te belém zúgtál? - nem szóltam semmit, csak egy helyben álltam. Nem tudtam kinyögni egy árva szót sem, még ellenkezni se voltam képes. Mi van velem? Harryre néztem, Ő pedig rám. Percek múlva magához húzott és szorosan megölelt. Ledöbbentem, de viszonoztam. Teljesen felém tornyosult, szinte elfedett egész testével.
- Tudod én...
- Sssh. - szakított félbe. - Ne rontsuk el a pillanatot. - suttogta mély, rekedtes hangján. Felvett karjába, mint egy hercegnőt, s az ágyra fektetett, majd bedőlt mellém. Szorosan ölelt magához, miközben hátamat gyengéden simogatta. Mellkasára döntöttem fejem, hallottam szívveréseit. Csupasz hasára köröket írtam le ujjaimmal.
A szobában csend volt. Olyan nagy csend, hogy hallani lehetett mikor ver a szívünk. Egy ütemre dobogtak, mintha összejátszottak volna.
- Faith Anne. - törte meg a csendet.
- Hm? - rápillantottam, de testem pozícióján nem változtattam.
- Soha se akarom, hogy ez a pillanat véget érjen. - suttogta. Visszatettem a fejemet mellkasára és meredten bámultam magam elé. Kis hezitálás után végül megszólaltam:
- Én se. - a fejemben kattogtak a gondolatok. - Mesélsz magadról? Túl titokzatos vagy, és ez zavar. Meg akarlak ismerni. 

- Nem. Jobb, ha nem tudsz rólam semmit. 

- Miért?

- Nem értem, miért igyekeznek az emberek mindenáron megosztani a nyilvánossággal a magánéletüket. Elfelejtik, hogy az ismeretlenség hatalmat ad. - ránéztem és sóhajtottam.

- Hihetetlen vagy. Na mindegy. Nézünk valami filmet? - felültem és elővettem a laptopot az ágy alól. - Keress valamit addig én lezuhanyzok. - bólintott, majd gépezni kezdett. 

Miután végeztem, felvettem a selyem hálóinget amit a nénikém adott, s a szobámba mentem. Harry alaposan végigmért és kajánul elmosolyodott. 

- Ne nézz így! - mosolyogtam rá. - Csak filmezünk, semmi több! 

- Értettem főnök asszony! - felpattant az ágyról, úgy tett mint egy katona. Enyhén felnevettem, visszalöktem az ágyra, majd mellé ültem.

- Mit nézünk? Római vakáció-t? 

- Ha nem szereted választhatunk mást is. 

- Nem. Ez. Ez a kedvenc filmem. - néztem rá. Kicsit megdöbbentett. Miért pont ezt a filmet választotta? 

- Tényleg? Én is imádom. - mosolygott rám. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen fiú, mint Ő majd pont szeretni fogja a Római vakáció c. filmet. Vajon komolyan is gondolja? 

Elindítottuk a filmet, hátradőltünk, én félig-meddig Harry-n feküdtem. Átkarolt és a hátamat simogatta. Teljesen úgy viselkedtünk, mintha egy pár lennénk, pedig alig ismerjük egymást. Alig figyeltem a filmre, de mindegy volt, mert szinte kívülről fújtam, annyiszor láttam már. A sok gondolkozás hatására hamar bealudtam. Mikor észrevette Harry, kikapcsolta a laptopot, letette a földre, engem pedig szorosan magához ölelt, mintha féltene valamitől és így próbálna megvédeni. Végül Ő is hamar álomba szenderült, egymás ölelésében kalandoztunk az álom világban.