2. Rész - Első alkalom

Hát itt is lenne a 2. rész! Nagyon szépen köszönöm az 5 feliratkozót és a dicsérő kommenteket! Sajnos most pár napig nem hiszem, hogy tudok új részt kitenni, de a remény hal meg utoljára! :) Remélem tetszeni fog mindenkinek és sok-sok olvasót vonzok még ide! :)

Jó olvasást!

B.xoxo

"Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy mi lehet fájdalmasabb egy nőnek: a nemi erőszak, vagy az a fajta erőszak, amit a nők lelkén hajtanak végre?"


Végig az énekest figyeltem. Egy hosszú ujjú, különös mintázatú ing volt rajta, félig kigombolva. Irtó dögös volt, és ahogy őt néztem, rájöttem, hogy észrevett a tömegben. Rám kacsintott, először azt hittem csak képzelődtem. Sokáig szemeztünk, majd észbe kaptam és inkább a pult felé mentem. Normális vagyok? Nem pasizni jöttem New Yorkba!!! Vajon kiadják az alkoholos italt? Hmm. Tegyünk egy próbát. Gondolkoztam. 
- Mit adhatok a csinos hölgynek? - mosolygott rám a pultos.
- Egy martinit szeretnék.
- Új vagy erre, igaz?
- Miből gondolod? - vontam fel az egyik szemöldököm.
- Csak rád kell nézni. Különc vagy és még sosem láttalak erre. ja és az akcentusod. - mosolygott közben átadta az italt. - Szóval? Hová valósi vagy? És hogy hívnak szépség? - kérdezősködött. Állj! Szépség? Kötve hiszem. 
- Amerikai vagyok, viszont 3 éves koromban elköltöztünk Európába. Azért van egy kis akcentusom. És Faith. Faith vagyok. - mosolyodtam el, és a névtáblájára néztem. Jack.
- Nagyon örülök Faith. Mivel új vagy errefelé így ma estére a vendégem vagy.
- Kösz, Jack. - mosolyogtam rá. Kedvesnek tűnt és ez tetszett. Beszélgettünk egy keveset amikor valaki megérintette a hátam és végigsimított rajta, majd az illető mellém állt.
- Ne mondj neki többet cica. Jack egy szélhámos. - vigyorgott rám, aztán beugrott. Az énekes srác a színpadról! Kicsit sokáig néztem őt, ami feltűnt neki is és újból elmosolyodott. - Ennyire bejövök neked? - húzogatta a szemöldökét.
- Mi? Nem. Sőt..egyáltalán nem jössz be és levágathatnád a hajad. Ja és NEM vagyok cica! - vetettem rá egy bosszús pillantást, majd egy kicsit arrébb löktem a mellkasánál, de Ő csak nevetett. Először nem értettem, majd leesett, hogy a "levágathatnád a hajad" részen kacarászott.
- Jajj milyen illetlen vagyok, hiszen be sem mutatkoztam! - játszotta meg magát. - Jack, hogy merted kiszolgálni ezt a lányt?! Hiszen még kiskorú! - úgy tett mintha tényleg figyelmes lenne, majd halkan felnevetett. Furcsálltam, mert a nevét még mindig nem mondta meg. De nem is érdekelt. Leugrottam a magas bárszékről, s a kis táskámért nyúltam, de a srác a csuklómra ütött, amitől felszisszentem. Erősen megragadta, majd magához húzott.
- Mit gondolsz hová mész? Még nem ismertük meg egymást elég jól. - dörmögte a fülembe, amitől a hideg is kirázott. Egy hang se jött ki a torkomon, csak nyeltem egyet félelmemben.
- Hé Harry, ereszd el a csajt. - szólt rá Jack, de csak egy dühös pillantást vetett felé, majd erősített a szorításán és kihúzott a clubból. Egy fekete furgonnak nyomott arccal előre, s hátul megbilincselte a kezem. Visszafordított magával szembe és leragasztotta a számat, s a kocsi hátuljába tett. Próbáltam sikítozni, ordibálni, de reménytelen volt. Egy lélek se volt arra, a hangom meg a hangos zenétől úgyse hallatszott volna, ami a clubbon kívülre is kihallatszott. Ott feküdtem hátul, egyedül, megkötözve. Könnyeim eleredtek a gondolattól is ahogy végig futottak az agyamban a történtek. Hülye vagy Faith! Kibaszott hülye vagy! 

A kocsiút során, mikor kanyar volt fordultam egyet, eléggé kellemetlen volt. Nem sokkal később nagyot fékezett, így bevertem a fejemet, a fájdalom végighasított egész testemben. Leállította a kocsi motorját, s kinyitotta az ajtót, majd a vállára kapott és bevitt egy házba. Letett a földre amíg kinyitotta a bejárati ajtót, aztán betuszkolt és becsapta mögöttünk. Kulcsra zárta és felém fordult. Lassan leszedte a számról a tapaszt és a bilincset, a földre hajította azokat.
- Te rohadék! Szemét állat! Miért kellett elrabolnod?! Miért engem? Miért?! - ütöttem erősen a mellkasába, de nem reagált. Állt egy helyben és úgy éreztem az ütések egyre inkább már nekem fájnak, mint neki.
- Sssh. - tette egyik ujját a szám elé. - Tartogasd az energiádat másra cica. - mosolyodott el és egy szoba felé húzott.
A pillantása végig futott rajtam és egy széles, de annál inkább undorító vigyort villantott.
- Undorító vagy! - próbáltam kiszabadulni erős szorításából, de reménytelen volt. Izmai megfeszültek ahogy a csuklómat szorította a falhoz.
- Az lehet, de szexi is. - megint elmosolyodott. Hiba lett volna ellenkezni vele, mert tényleg irtó szexi volt, de mégiscsak elrabolt. Nem szabad azt az embert szexinek tartanom aki elrabolt! Próbáltam a térdemmel megrúgni ott, ahol egy férfinak a legjobban fáj, de mintha a gondolatomba olvasott volna, hozzám simult, így megakadályozta a lábam mozgását. Lassan megnyalta a nyakamat, majd csókolgatni, végül szívni kezdte a vékony bőrt. Halk nyögés csúszott ki a számon, amin Ő csak elmosolyodott.
- Hagyd abba te szemétláda! - tiltakoztam, de nem reagált csak az ölébe kapott és szorosan fogott. Megütöttem, ami után erősebben kezdett fogni.
- Nyughass ribanc! - dörmögte, majd az ágyra tett és hozzábilincselte a kezem, hogy véletlenül se tudjak megszökni. Ribanc? Komolyan annak nevezett? Mérges lettem. Lábammal rúgkapálásba kezdtem, de a srác hamar lefogta mindkettőt. - Azt mondtam nyugszik! - nézett rám mérgesen. Miután abbahagytam a mocorgást elengedte a végtagjaim, majd egy kendővel befogta a számat. Kiment a kis szobából, de nem sokkal később vissza is tért egy szál alsógatyában. Nyeltem egy nagyot, de végigmértem a talpától egészen a fejéig. kidolgozott teste volt, mellkasán és karjain sok tetoválás díszelgett. Miért kell így kinéznie? Egyszerűen tökéletes lenne, ha nem rabolt volna el! Gondolataimat megzavarta egy krákogással aztán elvigyorodott.
- Látom tetszik amit látsz. - válaszul megráztam a fejem. Közelebb jött és csókolgatni kezdett lassan. - Faith Anne, szűz vagy még? - kérdezte egy vigyor kíséretében közben egyik kezével a blúzom gombjait próbálta kigombolni, míg a másikkal az arcomat simogatta. Honnan tudja a nevemet?! Elfordítottam az arcomat oldalra, jelezve, hogy ne simogasson. Vágott egy grimaszt és levette a felsőmet. Kezével végig simított a hasamon, majd mikor a nadrágom széléhez ért, megragadta és egy mozdulattal lerántotta rólam. - Nem válaszoltál az előző kérdésemre cica. Szűz vagy még? - a szemeimbe nézett miközben a bugyimba vezette kezét és simogatni kezdett. Lehunytam a szemeimet és lassan bólintottam. Éreztem ahogy lehúzta a fehérneműimet. - Csodás. Akkor talán egy kicsit elnézőbb leszek veled. - nyomott egy csókot ajkaimra, de nem viszonoztam azt. Összeráncolta a homlokát. Inkább a testemet lepte el csókokkal és néhol megharapta a bőrömet. Kopogtak. Erőteljes kopogások hallatszottak a bejárati ajtón. Fújtatott egyet, majd felállt és kiment a szobából.Hallottam ahogy ajtót nyitott, s egy kicsit próbáltam leselkedni. Egy fekete hajú, barna bőrű fiúval társalgott. Elég idegesnek tűnt a vendég.
- Harry, azt mondtad meg lesz mára! De mikor hazamentem mi fogadott? Semmi! - meglátott és elvigyorodott. - Hoppá, ma este is felszedtél egy kurvát? Talán elfelejthetnénk az előzőt és kölcsön venném a kicsikét. - pimaszul nézett rám, majd hirtelen felém indult, de a göndör hajú fiú - akiről tudom, hogy Harrynek hívják - erősen a mellkasának nyomta a kezét.
- Fogd vissza magad haver. A csaj csakis az enyém. - erősen összeszorította a száját és úgy beszélt. - Most pedig húzz el! Dolgom van. - rám pillantott majd visszanézett a barátjára. Vette az adást és egy "megadom magam" fejet vágott, majd kiment a házból. Harry visszasietett hozzám és felém hajolt.
- Már hiányoltál cica? - mosolygott rám, de csak elfordítottam a fejem, hogy ne kelljen rá néznem. Erősen megragadta az arcomat és szembe fordította a sajátjával. Egyenesen a szemébe néztem. nagyon zavarba ejtő volt és észre se vettem, hogy közben belém vezette egyik ujját. Összeszorítottam a számat, nehogy felnyögjek. Nagyon kellemetlen volt, ahogy hosszú ujját ki-be húzogatta és néha körzött egyet. Felnyögtem, ahogyan belém vezette még egy ujját, majd még egyet.
- Harry. Hagyd. Abba. - nyöszörögtem. Próbáltam beszélni. Csak villantott rám egy mosolyt és folytatta.
- Tetszik ahogy a nevemet nyögöd cica. - suttogta a fülembe. Ajkai súrolták a fülem mögötti részt.
- Baszd meg magad. - préseltem ki a fogaim közt. Enyhén felnevetett.
- Ma este csakis téged foglak megbaszni kicsi szívem. - abbahagyta. Meglepett amikor levette a csuklóimról a bilincset. Felállt, lehúzta magáról az alsógatyáját, majd fölém hajolt. Adott egy szenvedélyes csókot, amit végül viszonoztam. Faith elég! Állj! Hagyd abba! Egyik kezemmel gyengéden a hajába túrtam. Hirtelen hatolt belém, ezáltal hangos nyögés tört ki belőlem. Vérezni kezdtem, amitől megijedtem.
- Nyugi cica, ez ilyenkor normális. - megpuszilta az orrom hegyét. Erősen a vállába mélyesztettem körmeimet, mert fájt. Mozogni kezdett gyorsan. Összeszorítottam a szemeimet, de még így is megkönnyeztem. 
- Ne kérlek. Ez fáj! Hagyd abba! - fejemet a vállába fúrtam és úgy sírtam. Égető fájdalmat éreztem és arra vágytam, hogy vége legyen. Nem lassított. Mintha az előző kérlelésemet meg se hallotta volna. Sosem gondoltam, hogy így fogom elveszíteni a szüzességem. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy kedves, aranyos és figyelmes fiúval fogom, akivel később összeköltözünk s a többi . Hangos nyögéseink töltötték be az egész szobát. A fájdalom kezdett élvezetté válni pár perc múlva. Hátába karmoltam míg Ő a nyakamat szívta és durvábbakat lökött. Melleimet markolászta erősen. Éreztem valami bizsergető érzést, tudtam, hogy már közel vagyok a gyönyörhöz. Kihúzta magát belőlem, én meg kérdő tekintettel néztem rá. A számhoz tartotta férfiasságát, közben a másik kezével megfogta az enyémet és szerszámára tette. Remegő kézzel megfogtam, majd a számba vettem. Ki-be kezdtem húzogatni. Undorítónak tartottam ezt az egészet, úgy ahogy Harryt is. Nemsokkal később a számba élvezett. Ki akartam köpni, de megfogta a torkomat.
- Nyeld le édes. Gyerünk. - a szemeimbe nézett. Kis hezitálás után lenyeltem a nyálkás anyagot, grimaszt vágtam, amin elnevette magát. Magára kapta a ruháit, s megdobott egy fekete pólóval. - Vedd fel. Nem aludhatsz a ruhádban. 
Aludni? Nem! Nem fogok nála aludni! Haza, vagyis Lucy nénihez akarok menni! Odajött hozzám, rám adta a pólót. Éreztem rajta az illatát, amit mélyen beszívtam. Hahó! Faith! Térj észhez! 
- Nem! Nem fogok itt aludni! Vigyél haza! 
- Arra még várnod kell cica. Ha hazavinnélek tuti egyből a rendőrségre mennél és feljelentenél. Az meg számomra nem lenne túl jó. Úgyhogy egy ideig nálam fogsz lenni. Megértetted? - rám se nézett, meg se várta a válaszomat, kiment. Ha jól hallottam a konyhában csinált valamit. Utána mentem, bár már eléggé álmos voltam. Kaját próbált készíteni, de nem sikerült neki. Nem akartam tovább nézni ahogy szenved.
- Várj, segítek. - sóhajtottam és közelebb mentem hozzá. Átvettem tőle a serpenyőt és a kikészített hozzávalókat. - Ilyenkor akarsz főzni? - vontam fel az egyik szemöldököm. - Ha éhes vagy inkább csinálok neked rántottát. Az nem nehéz és 5 perc alatt kész. - nem jött válasz. Semmi ellenkezés, vagy beleegyezés, így hát neki álltam a rántottának. 

Megettük az ételt, majd bepakoltam a mosogatógépbe a koszos edényeket. Mégis mit csinálsz?! Miért vagy vele ilyen kedves?! Nem emlékszel, hogy elrabolt és megerőszakolt?! Nem törődött az érzelmeiddel, akkor Te miért törődsz az Övéivel?! Elhessegettem a gondolatokat a fejemből, s visszamentem a szobába. Befeküdtem az ágyba és magamra húztam a takarót. Teljesen alábújtam. Lépteket hallottam, így kinéztem. 
- Én. Köszönöm. A kaját. - vakarta a tarkóját, majd újból kiment. Visszabújtam a meleg takaró alá, de nem tudtam elaludni. Fáradt voltam, mégse ment. Már majdnem sikerült álomba szenderülnöm, mikor befeküdt mellém és szorosan magához húzott. - Felébresztettelek? - nézett rám. Ja, mintha annyira érdekelné.
- Nem. 
- Szuper. Mit szólsz ahhoz az ötlethez, hogy ismerkedjünk? - vigyorgott rám.
- Nem. Aludni akarok. 
- Hát, eddig se nagyon sikerült neked. Na, kezdd! Gyerünk!
- Nem. - feleltem újra, ugyanazt a választ, amit az előző két alkalommal is. Szorosan a combomba markolt és szembe fordított magával. 
- Azt mondtam, hogy kezdd! - szemei sötétté váltak.
- Nem parancsolgathatsz nekem! Miért kell ezt tenned velem?! Haza akarok menni! Eressz el és esküszöm, hogy nem jelentelek fel, csak hagyj elmenni! - szemeim újra meggyűltek könnyekkel ahogy Belláékra és a szüleimre gondoltam. 
- Hagyd ezt abba! - erősen megragadta mindkét kezével a csípőmet és maga alá húzott. Egyikkel végül a nyakamat kezdte szorongatni. Alig kaptam levegőt, mocorogni kezdtem, de hatalmas testével megakadályozta ezt. Sírva fakadtam és kiabálni kezdtem. Még mindig erősen fogott, majd lágyítani kezdett szorításán, végül teljesen elengedett és ledőlt mellém. 
- Ha ezt így folytatod tovább, teljesen tönkre teszel lelkileg! - próbáltam abbahagyni a sírást. Kis idő után már lenyugodtam és rá néztem. - Tudod, az utóbbi pár órában sokszor elgondolkodtam már azon, hogy mi lehet fájdalmasabb egy nőnek: a nemi erőszak, vagy az a fajta erőszak, amit a nők lelkén hajtanak végre. - mérgesen nézett és sóhajtott, majd felállt és kiviharzott a szobából. Az ajtó hangosan csapódott mögötte. Most, most kéne megszökni! De már túl fáradt voltam ahhoz, hogy megpróbálkozzak egy szökési kísérlettel. És ha sikerül? És szabad lehetsz? Vagy ha mégsem? És rajtakap? Tuti örök kárhozatra ítélne és megkeserítené a hátralévő életemet. Még végig futott pár gondolat a fejemben, majd szépen lassan álomba szenderültem. 

1. Rész - Új élet Lucy nénivel

"A költözés nem felejtést jelent, míg ti emlékeztek rám, én is rátok, és a múltat nem veheti el semmi."

Utálom a költözéseket, kivéve most. Most végre elköltözhetek Manhattanbe, a nagynénémhez. Yay! Életem során nagyon sokat költöztünk eddig és azok borzalmasak voltak. De ahogy lelépek Connecticutból, a saját utamat fogom járni és egy jó gimnáziumba befejezem a tanulmányaimat.
- Ne felejtsd el a könyveidet se elrakni! - kiabált fel anya az emeletre. Az Ő szemében én vagyok maga a tökély, a jó kislány, ami végül is félig meddig igaz. Az iskolában jól tanultam, sőt szerettem iskolába járni. Igaz, nem volt sok barátom, de nekem az a 3 is elég volt. Sosem mentem el bulikba, kivéve az iskolai bálokat. Ritkán ittam, de azt mértékkel. Szerettem így élni, bár ki akartam próbálni, hogy milyen az ha az ember elengedi magát és nem foglalkozik semmivel. Ezért döntöttem úgy, hogy ahogy Manhattanbe érek, elmegyek egy jó buliba.
- Faith? - jelent meg anya az ajtóban. - Hallottad amit mondtam?
- Igen persze mama, ne haragudj. Csak máson járt az agyam. Izgatott vagyok. Ennyi. - mosolyogtam rá.

Pár óra múlva végeztem is a csomagolással. Csengettek. Biztosan a barátaim! Ujjongtam magamban, majd lementem ajtót nyitni.
- Faith! El se hiszem, hogy elmész! - borult a nyakamba Bella és szorosan magához ölelt. Alacsonyabb és testesebb volt nálam, de nagyon jó alakja volt a sok sport miatt. Imádtam, ahogy hullámos haja vége mindig vörösre volt festve.
- Nekem mondod? Már eszméletlenül izgatott vagyok.
- Azért reméljük, hogy majd felhívsz néha és időt szánsz ránk. - jött közelebb James, Diana barátja. Jó fej srác volt és régóta ismertem, de valahogy általában mégis úgy éreztem, hogy idegen számomra. Megforgattam a szemem, majd megöleltem.
- Rátok bármikor időt szánok. - mosolyodtam el, amit Ők is viszonoztak, majd betessékeltem mindnyájukat a házba és a nappaliba mentünk. Diana és James egymás kezét fogva leültek a nagyobbik kanapéra, míg mi Bellával a kisebbiken nyomorogtunk. Elbeszéltük az időt. Anya zavarta meg folyamatos cseverészésünket.
- Drágám indulni kéne az állomásra! Vigyázz, mert a végén lekésed a vonatot! - bólintottam majd felálltam és megigazítottam magamon a ruhámat. A srácokra néztem és mintha gondolat olvasók lennének egyszerre felelték, hogy: "Elkísérünk!"

Felmentem a bőröndjeimért, majd kimentem a kocsihoz és bepakoltam a csomagtartóba. Apa a ház előtt elbúcsúzott tőlem, majd beszálltunk a kocsiba. Anya vezetett, az anyós ülésen ült James, hátul meg mi hárman lányok. Túlságosan hamar eltelt az idő, amíg kiértünk az állomásra. A mama a könnyeivel küszködött.
- Felnőtt az én kislányom. És most kirepül a fészekből. - ölelt meg, amit egyből viszonoztam.
- Most töltöm még csak be a 17. élet évemet mama. Nem vagyok még felnőtt. - mosolyodtam el egy kicsit. Elbúcsúztam a barátaimtól is, majd még kicsit beszélgettünk.
"Tisztelt utasok és vonatra várakozók! A New Yorkba tartó vonat 5 percet késik. Kérjük szíves elnézésüket!"  - szólalt meg egy női hang. Mikor a távolból láttuk a vonatot még gyorsan megöleltük egymást és puszikat adogattunk. Beérkezett a vonat, lassított, majd végül megállt. Kinyíltak az ajtók, amik hangos zajjal jártak. Felszálltam és besétáltam az egyik vagonba. Helyet foglaltam, s az ablakból integettem anyáéknak. Egy-két prüszkölés után a vonat elindult, én meg csak mélyeket sóhajtoztam. Új élet vár rám. Még egy nagyot sóhajtottam, majd gondolkozni kezdtem. Vajon milyen lehet ott élni? A nagyvárosban. A sok gazdag ember közt. Elsőre biztosan furcsa lesz, de remélem hamar megszokom, majd az ott lévő világot és sikerül beilleszkednem. Két teljes hónapom van az iskola kezdetéig. Addigra csak szerzek barátokat. 
- Hölgyem? Hölgyem, hallja amit mondok? - beszélt hozzám egy férfi. Pislogtam párat, majd ránéztem.
- Igen. Elnézést. Hogyan?
- Csak azt kérdeztem, hogy szabad-e a mellette lévő hely, mivel a vagonban nincs több szabad szék. - mosolygott kedvesen, amit viszonoztam.
- Ja, persze. Tessék csak. - levettem a kis táskámat a székről, majd a férfi mellém ült. Aranyos volt, az egész utat végig beszéltük. Hamar eltelt így az idő, s mire észbe kaptam már a Grand Central Terminálban voltunk. Elköszöntem a barátságos férfitól, majd Lucy nénikém keresésére indultam.

Hatalmas volt a pályaudvar, így lehetetlennek találtam, hogy megtalálom a nénikém. Kerestem egy telefon fülkét és felhívtam. Közölte velem, hogy nem tud kijönni elém, de a címét elmondta. Az utcára mentem, ahol tolongtak az emberek. Próbáltam egy taxit fogni, de itt még az is lehetetlennek tűnt. Fél óra küszködés után végre csak sikerült. A sofőrnek lediktáltam a címem, aki egyből vette az adást és elindult. Nem telt sok időbe míg odaértünk. Az út során végig a nagy házakat szemléltem. Az autó egy magas épület előtt állt meg.
- 20$ lesz. - fordult hátra a sofőr. Előkutattam a pénztárcámat és eléggé kínosan éreztem magam, amikor észrevettem, hogy nincs nálam annyi pénz. Kopogtak a kocsi ablakán. Szerencsémre Lucy nénikém volt, aki kifizette nekem a taxit. Elképedtem mikor bementünk a hatalmas épületbe. Azt tudtam, hogy Lucy néni nem áll rosszul anyagilag, de azt nem említették, hogy ennyire!
- És ez még csak a hal. Mit fogsz szólni ha meglátod a lakást? - kuncogott, miközben a liftbe mentünk. Csodálkozva néztem mikor láttam, hogy a kijelzőn a 27. emeletre nyom. Kis időbe telt mire felértünk. A lift egyenesen a lakásba vitt minket. Azt hittem menten elájulok mikor megláttam.
- Megmutatom a szobádat, hogy le tudj pakolni, aztán körbevezetlek. - mosolygott, s a szobámhoz kísért. Hatalmas volt. A plafonról eszméletlen nagy csillár lógott le. A falak színe nagyon halvány lila volt, és sok festmény díszelgett rajtuk. Hatalmas franciaágy volt a szoba közepén, sok sok párnával megrakva. A takaró és a párnák huzatának színei tökéletesen illettek a szoba színéhez. A helyiségből még nyílt egy külön fürdőszoba és egy külön szoba a ruháknak, cipőknek.
- Lucy néni, ez.. - nem tudtam szóhoz jutni. - Ez csodálatos. De nem kellett volna ruhákat venned nekem. - nézegettem a gardróbban lévő nagyon márkás és csinos öltözékeket.
- Ugyan. Ez természetes dolog. - mosolygott rám kedvesen. Aha. Tök természetes dolog csak úgy venni valakinek Prada, Gucci, Chanel és ki tudja még, hogy milyen jó márkájú cuccokat.
- Köszönöm. Nagyon hálás vagyok mindenért. - fordultam felé mosolyogva. Legyintett egyet, majd körbevezetett a hatalmas lakásban.
- Gondolom fáradt vagy és pihenni szeretnél.
- Nem. Igazából tudom, hogy kissé furcsának fogod találni, de elmennék egy buliba, ha nem bánod. - kissé zavartan pillantott rám, de pár másodperc múlva már vidáman nézett.
- Szuper! Nyugodtan menj csak el, hiszen nem vagyok az anyád. Nem szabom meg, hogy mikor gyere haza stb. - mosolygott. - De azért vigyázz magadra, és ne tűnj el hetekre. - nevetett. Illedelmesen bólintottam, majd neki is álltam készülődni. Letusoltam, s kiválasztottam egy megfelelő ruhát. Végül egy egyszerűbb szettnél maradtam. Nem volt túl kihívó, nem is akartam, hogy az legyen. Kiengedtem copfba kötött hajam, majd választottam egy nem túl magassarkú cipőt, végül pedig felkentem egy kis szempillaspirált és szájfényt.

*************************************

A buliba érve kicsit meghökkentem mikor megláttam a hatalmas tömeget. Valamiféle koncert volt éppen. Gondoltam közelebb megyek a színpadhoz és szem ügyre veszem a bandát. Nehezen átvergődtem a tömegbe a legelső sorba. Lányok sokasága táncolt, énekelt, sikítozott a számokra, amik számomra ismeretlenek voltak. De az énekes kinézete nagyon megfogott. Barna göndör fürtjei, ahogy körülölelték az arcát hihetetlen volt. Zöld íriszei pedig csak világítottak, ahogyan a reflektor fény rájuk világított. Egy rock banda volt. Vagyis én úgy véltem a zenéjükről. Végig az énekest figyeltem. Egy hosszú ujjú, különös mintázatú ing volt rajta, félig kigombolva. Irtó dögös volt, és ahogy őt néztem, rájöttem, hogy észrevett a tömegben. 

Prológus

Üdv mindenkinek!
Lám, itt lenne a prológus, ami egy kicsit eltér a többitől. Vagyis..um..azt hiszem. Én még személy szerint nem láttam/olvastam olyan blogot amin a prológus olyan lett volna, hogy a történetből lenne egy kis rész beírva, de mindegy is. Nem szeretnék üdvözlésképpen egy regényt írni, így számomra ennyi lenne. Remélem tetszeni fog ez a rövidke rész. Ha igen akkor kérlek szépen jelezd nekem kommenttel vagy feliratkozással!

Jó olvasást! 

B.xoxo

"Az erőszak a hatalom legbiztosabb megnyilvánulása."

A pillantása végig futott rajtam és egy széles, de annál inkább undorító vigyort villantott.
- Undorító vagy! - próbáltam kiszabadulni erős szorításából, de reménytelen volt. Izmai megfeszültek ahogy a csuklómat szorította a falhoz.
- Az lehet, de szexi is. - megint elmosolyodott. Hiba lett volna ellenkezni vele, mert tényleg irtó szexi volt, de mégiscsak elrabolt. Nem szabad azt az embert szexinek tartanom aki elrabolt! Próbáltam a térdemmel megrúgni ott, ahol egy férfinak a legjobban fáj, de mintha a gondolatomba olvasott volna, hozzám simult, így megakadályozta a lábam mozgását. Lassan megnyalta a nyakamat, majd csókolgatni, végül szívni kezdte a vékony bőrt. Halk nyögés csúszott ki a számon, amin Ő csak elmosolyodott.
- Hagyd abba te szemétláda! - tiltakoztam, de nem reagált csak az ölébe kapott és szorosan fogott. Megütöttem, ami után erősebben kezdett fogni.
- Nyughass ribanc! - dörmögte, majd az ágyra tett és hozzábilincselte a kezem, hogy véletlenül se tudjak megszökni. Ribanc? Komolyan annak nevezett? Mérges lettem. Lábammal rúgkapálásba kezdtem, de a srác hamar lefogta mindkettőt. - Azt mondtam nyugszik! - nézett rám mérgesen. Miután abbahagytam a mocorgást elengedte a végtagjaim, majd egy kendővel befogta a számat. Kiment a kis szobából, de nem sokkal később vissza is tért egy szál alsógatyában. Nyeltem egy nagyot, de végigmértem a talpától egészen a fejéig. kidolgozott teste volt, mellkasán és karjain sok tetoválás díszelgett. Miért kell így kinéznie? Egyszerűen tökéletes lenne, ha nem rabolt volna el! Gondolataimat megzavarta egy krákogással aztán elvigyorodott.
- Látom tetszik amit látsz. - válaszul megráztam a fejem. Közelebb jött és csókolgatni kezdett lassan. - Faith Anne, szűz vagy még? - kérdezte egy vigyor kíséretében közben egyik kezével a blúzom gombjait próbálta kigombolni, míg a másikkal az arcomat simogatta. Honnan tudja a nevemet?! Elfordítottam az arcomat oldalra, jelezve, hogy ne simogasson. Vágott egy grimaszt és levette a felsőmet. Kezével végig simított a hasamon, majd mikor a nadrágom széléhez ért, megragadta és egy mozdulattal lerántotta rólam. - Nem válaszoltál az előző kérdésemre cica. Szűz vagy még? - a szemeimbe nézett miközben a bugyimba vezette kezét és simogatni kezdett. Lehunytam a szemeimet és lassan bólintottam. Éreztem ahogy lehúzta a fehérneműimet. - Csodás. Akkor talán egy kicsit elnézőbb leszek veled. - nyomott egy csókot ajkaimra, de nem viszonoztam azt. Összeráncolta a homlokát. Inkább a testemet lepte el csókokkal és néhol megharapta a bőrömet. Kopogtak. Erőteljes kopogások hallatszottak a bejárati ajtón. Fújtatott egyet, majd felállt és kiment a szobából.